Történelem
1000 - István király megalapítja a Magyar államot, megkezdődik Erdély betagolása a Magyar Királyságba.
1146 - II. Géza király (1141-1162), majd III. Béla a mai Luxemburg vidékéről német és vallon telepeseket hív be a besztercei és a szebeni térség benépesítésére.
1222 - A románság első ismert okleveles említése Erdélyben.
1222 - II. András kiadja a nemesség számára az Aranybullának nevezett szabadságlevelet, amiben biztosítja a nemesek kiváltságait.
1224 - Diploma Andreanum, II. András király kiváltságlevele rögzíti a szászok önkormányzati jogait a Szászföldön.
1241-1242-ben a tatárok betörése elpusztítja a lakott települések többségét.
1270-tõl kezdve említik az oklevelek a székelyek legnépesebb csoportját a telegdi székelyeket.
1438 - Unio Trium Nationum: a magyar nemesek, a szászok és a székelyek szerződése szabadságjogaik megőrzése védelmében.
1486-ban megerősítik a szászok jogait Erdélyben, megalakul a Szász Egyetem (Universitas Saxonum), ami a szász önkormányzat legfőbb szerve, élén a választott szász gróf elnökletével, aki egyúttal Nagyszeben polgármestere is volt. A Szász Egyetem 1876-ig működik.
1526 - A mohácsi csatában a törökök legyőzik a magyar csapatokat. A középkori Magyar Királyság bukása.
1535-ben a Németalföldről Brassóba hazatérő Johannes Honterus megkezdi a szászok reformációját. Megalapítja a lutheránus (evangélikus) egyházat.
1541 - Magyarország hárombaszakadása. Erdély önállósulásának kezdete. Izabella és János Zsigmond uralma.
1568 - Európában először Erdélyben hirdetnek vallásszabadságot és nyilvánítják ki a katolikus, lutheránus, kálvinista és unitárius vallások egyenlőségét.
1571 - Erdély önálló fejedelemséggé válik. Báthory István (1571-76)
1599-1600 - A havasalföldi Vitéz Mihály egy évre egyesíti Moldvát, Havasalföldet és Erdélyt.
1658 - A legnagyobb pusztítás Erdélyben.
1661-1662 - A török seregek első nagyszabású pusztító hadjárata Erdély keleti részein és a Székelyföldön.
1691 - I. Lipót császár kiadja Erdély sajátos közjogi helyzetét szabályozó okiratát, a Diploma Leopoldinumot. Felállítják a Guberniumot, élén egy erdélyi kormányzóval, aki a Habsburg uralkodónak tartozott beszámolóval, de döntéshozó jogköre nem volt.
1697-1701 - Az erdélyi görög katolikus egyház megszervezése.
1763-1764 - A székely határőrség megszervezése Erdélyben. A székelyek nem akartak katonáskodni a Habsburg hadseregen belül, ezért fellázadnak. A Habsburg seregek Madéfalvánál 1764 jan.6-án elfojtják a székely felkelést, aminek következtében sok székely Moldvában keres menedéket. Az esemény megnevezése: SICULICIDIUM.
1781-ben II. József császár a zsidók letelepedését Erdélyben Gyulafehérvárra jelölte meg, s ott iskolaalapítási jogot is kapnak.
1812 - Petru Maior, Gheorghe Şincai és Samuel Micu-Klein a magyar, illetve bécsi forrásokra támaszkodva alkották meg történeti jellegű műveiket és megalapozták ezekkel az Erdélyi Iskola néven ismert román nemzeti felvilágosodási mozgalmat.
1848-1849 - Magyarországi szabadságharc, amiben kimondják rövid időre Erdély unióját Magyarországgal. Minden nemzetiség részt vesz a szabadságharcban, ki-ki a maga nemzetiségi érdekei mentén. A szabadságharc kudarcba fullad.
1863-64-es szebeni erdélyi országgyűlés három hivatalos nyelvet vezet be a kormányzatban: a németet, a magyart és a románt.
1867 - Az osztrák-magyar kiegyezéssel Erdély Magyarország részévé válik.
1876 - Erdélyre is kiterjesztik az egységes magyar adminisztrációt, s ezzel megszűnik a Szászföld és Székelyföld kiváltságos státusza.
1892 - A Román Nemzeti Párt memoranduma Ferenc Józsefhez, amelyben a románság az általuk lakott területeken autonómiát kér. A memorandumot elutasítják.
1914 - Az I. világháború kezdete, Románia semleges marad. 1916-ban Románia az Antant oldalán belép a háborúba.
1920 - Az Antant békeszerződése Magyarországgal. A trianoni béke-megállapodások során Erdélyt és a csatolt részek (Partium, Bánát) jelentős területei Romániához kerülnek.
1940. augusztus 30-án a második Bécsi Döntés értelmében Erdély és a Partium, illetve Máramaros területeinek egy része ismét Magyarország igazgatása alá került.
1944 - I. Mihály király vezetésével Románia átáll a Szövetségesek oldalára, megkezdődik Erdély szovjetizálása és megszállása.
1948. október 3-án az 1800 fõs görög katolikus papság kongresszusán megjelent 430 képviselő "kérelmezi" visszafogadásukat az ortodox egyházba. Ezzel megszűnik a görög-katolikus egyház.
1965 - Ceauşescu a Román Kommunista Párt főtitkára lesz.
1978 - A Német Szövetségi Köztársaság és Románia szerződést köt a családegyesítésről. Megkezdődik az erdélyi szászok kivándorlása.
1989 decemberében a Ceauşescu-diktatúra bukásával Romániában is megkezdődik a rendszerváltás.
1991 - A Román Köztársaság alkotmánya
2004 - Románia csatlakozik a NATO szövetséghez.
2007 január 1-től Romániát felveszik az Európai Unió tagállamai közé.
2007 - Nagyszeben Európa Kulturális Fővárosa lesz.
Erdély népei
Erdély nem érthető meg az itt élő nemzetiségek nélkül. Magyarok, románok, szászok, örmények, zsidók és cigányok lakják ezt a területet évszázadok óta. Együttélésük és sajátos kultúráik találkozása és keveredése tette Erdélyt olyanná, amilyennek most látjuk.
Románok
A 13. században van először említés a forrásokban a vlach népesség betelepüléséről. Hagyományos román vidéknek számít Fogaras, Móc-föld, a Nyugati-Kárpátok és Máramaros vidéke. A 14. században érkeznek nagyobb bevándorló csoportok délről, Valachiából.
Hagyományos foglalkozásuk a pásztorkodás és a földművelés volt, nyáron fent a hegyekben éltek, juhokat legeltettek, télen lehúzódtak a völgyekbe.
A 17-18I. századokban már jelentős román népcsoport él Erdélyben.
A II. világháború után sokan telepednek le Erdélyben a jobb megélhetési viszonyok miatt. Számuk ma 5,4 millió körül van.
A románok zöme ortodox vallású. Templomaikra a bizánci stílus jellemző. Az ortodox templomokban fontos szerepe van a freskóknak és az ikonosztázoknak. Gyakran nincsenek padok, mindössze az oldalfalak mentén vannak ülőhelyek az öregek számára.
Magyarok
A Kárpát-medencébe a 9-10. században érkeznek. 1000-ben István király felveszi a kereszténységet, s megszervezi a Magyar Királyságot.
A történelem folyamán a magyarok - a szászokkal együtt - irányították Erdélyt az I. világháború végéig. A trianoni békeszerződés következtében a legnagyobb kisebbséggé váltak Romániában. A II. világháború után mintegy 300.000 magyar hagyja el Erdélyt. Manapság 1,4 millióan vannak Erdélyben. Magyarok ma tömegesen a Székelyföldön és Kalotaszegen élnek, az Erdélyi-medencében, Bánságban és a Partiumban már csak szórványban.
A magyar népi kultúra legismertebb jellegzetességei a látványos népviselet, a sajátos magyar néptánc, népdal és népzene, a sokszínű mese- és mondavilág, a gazdag hímzés és fazakasművészet. A magyarok voltak az erdélyi gótika, reneszánsz, barokk és szecesszió támogatói, megvalósítói.
Az erdélyi magyarok nagy része katolikus, de sokan vannak kálvinisták és unitáriusok is.
Székelyek
Magyar anyanyelvű népcsoport, akik a Székelyföldön (Terra Siculorum) laknak. Székelynek vallja magát a Brassótól Nagyszebenig húzódó, úgynevezett Szászföld magyar ajkú lakosságának nagy része is. A Brassó körüli magyarság sajátos népesség és a hétfalusi csángók megnevezést viseli.
A székelyek a nemesi rendhez tartoztak, katonás irányzatot képviseltek, s a középkorban nem kellett adót fizetniük. Háborúban a magyar hadsereg elő- és utóvédjének szerepét töltötték be. Békeidőben földműveléssel foglalkoztak. A középkor vége felé, a 16. században kiváltságaikat folyamatosan megcsorbítják, sokan paraszti sorba jutnak.
A 18. században a Habsburg határőrség átszervezése során a székelyek ellenállnak az átszervezési terveknek, mert abban kiváltságaik további csorbulását látják. A Habsburg seregeknek sikerül az ellenállást megtörniük, ami után megalakul 2 gyalog és egy lovas székely ezred, Csíkszereda, Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy központtal. Rengeteg székely ekkor Moldvába menekül a katonáskodás elől és a jobb megélhetés reményében. Manapság őket csángóknak hívjuk, s már csak egy részük beszél magyarul.
Településeiken a fa használata természetesnek számított, s szervesen beépült népi építészetükbe. A székelykapu és a kopjafák helyi sajátosságoknak számítanak, aminek minden díszítése tartalommal bír.
A székely közösségekben egész Erdély bevett vallási felekezetei érvényesülnek.
Szászok
A 12-13. században érkeznek a mai Luxemburg területéről Erdély déli részére, amit Szászföldnek hívnak. Elsősorban földművelésre hívták őket, de a későbbiekben a saját életterük megvédése érdekében védekező szerepet is vállaltak.
A szászokra a polgárosultabb irányzat volt a jellemző, az erdélyi városépítészet élén jártak. Városaikban – melyek nagyban hasonlítottak a középkori nyugat-európai városokhoz - virágzott a céhes élet, ezért nagyon hamar az erdélyi gazdasági élet szerves alakítói lettek.
A kézművesek, céhes-iparosok a városi polgárság megbecsült tagjai voltak, kiváló termékeiket nemcsak Erdélyben árusították, hanem számos európai országban, sőt a török uralkodók udvarába is eljuttatták.
Közösségük élén a szász gróf állt, aki egyben Nagyszeben polgármestere is volt. A szász gróf a város tanácsával együtt irányította a „szász nemzet”-et (Universitas Saxonum).
A 15. században a folyamatos veszélyek miatt templomaikat megerősítik. Ekkor kapják erődített jellegüket a szász és a székely templomok is.
Falvaikat kettős gyűrűben építették. Az első gyűrű a templom körül alakult ki, a második védőgyűrűt a házaik mögött felépített csűrrendszer képezte.
A II. világháború után a romániai németeket kollektív felelősséggel sújtották, ideiglenesen összes állampolgári jogaiktól megfosztották. 1945 elején a munkaképes német lakosságot – férfiakat és nőket egyaránt – a Szovjetunióba deportálták, ahonnan az életben maradottak később hazatérhettek. Állampolgári jogaikat csak 1950-ben ismerték el újra és az 1946-ban kitelepítettek visszatérhettek házaikba. A ’70-es években megkezdődik a folyamatos kivándorlásuk Németországba, majd a rendszerváltás után a szász falvak lakossága tömegesen hagyja el Erdélyt. Házaikba cigányok és románok költöztek be. A valamikori 800.000 fős szász lakosságból manapság már alig maradt 15.000 fő.
A szászok a középkorban katolikus vallásúak voltak. A 16. században Johannes Honterus Brassóban terjeszti Luther tanait, s kidolgozza a lutheránus egyházszervezetet, amit a szász közösség hamarosan követ.
Örmények
A 17. században érkeznek Erdély területére az örmények. A betelepedésük folyamatos, melynek egyik okaként egyesek a vallási üldözéseket jelölik meg, míg mások politikai vagy gazdasági okokra hivatkoznak. Az örmények Erdélyben kereskedelemi tevékenységet folytattak. Elsősorban marhákkal kereskedtek, majd ennek visszaesésével a fakereskedelemre tértek át. Felvásárolták a székelyektől, szászoktól és románoktól az árukat, amit majd továbbadtak.
Örmény települések voltak: Erzsébetváros, Szamosújvár, Csíkszépvíz és Gyergyószentmiklós.
Számuk a második világháború után nagyon lecsökkent, sokan külföldre mentek. Az erdélyi örmények elmagyarosodtak. Az örmények katolikus vallásúak.
Zsidók
Erdélyben a zsidók a 17. században kapnak szabadságlevelet, s ekkor Gyulafehérvárt jelölik ki központjuknak. Kiadott szabadságlevelük alapján letelepedhettek, és szabadon kereskedhettek a városokban. Jelentős zsidó lakossága volt Nagyváradnak a második világháború előtt (mintegy 30.000 lakos). Erdélyben a zsidók deportálása 1944 nyarán kezdődik meg, s a holocaust időszaka alatt a zsidó lakosság mintegy felét gyilkolják le.
Az erdélyi zsidóság magyar érzelműnek tartotta magát, vallási előírásai megtartása mellett. A kommunizmus idején Nicolae Ceauşescu fejpénzért cserében engedélyezte kitelepülésüket Izraelbe. Manapság számuk 4.000-re tehető.
Cigányok
A 15. és a 16. században érkeznek Erdélybe. Letelepedésük kezdetén jobbágysorba tartoztak, közmunkát végeztek és adó megfizetésére voltak kötelezve. A cigányok sátorokban laktak és jellemző volt, hogy nem a központi közigazgatás alá tartoztak, hanem a saját vezetőjük joghatósága alá, ami élén a cigányvajda állt. A nomád, vándorló élet során sokan letelepedtek nemesi birtokokon zsellérként, vagy a városok peremén, mint másodrangú lakosok. Általában bádogos munkával, régiségek kereskedésével és zenéléssel foglalkoznak. A kommunizmus idején megpróbálták integrálni őket, városokba költöztetni, így nagyon sokan elhagyták hagyományos mesterségeiket. Ennek következtében most nagyobb kitaszítottságban van részük. Számuk felbecsülhetően 1-1,5 millió körül mozog.
A cigány törvények szerint a nő még mindig alárendelt szerepet tölt be a férfi mellett.
Nagyon sokan közülük nem tudnak írni és olvasni.
A cigányok vallása a legtöbb esetben a körülöttük élő népekével azonos. Jelentős számban vannak baptisták és Jehova tanúk.
Vallás
Erdélyt a vallási változatosság jellemezte történelme folyamán. A vallás gyakorlása a nemzetiségek identitásának és kultúrájának megőrzését biztosította.
A magyarok katolikus vallásúak, de vannak köztük reformátusok és unitáriusok is. A szászok lutheránusok. A románok nagyszámban ortodoxok, kisebb részük görög katolikus. Az örmények katolikusok. A cigányok vallása a legtöbb esetben a körülöttük élő népekével azonos.
A 16. századig Erdély lakossága a románságot leszámítva katolikus, unitárius, református és evangélikus vallásúak. Köztük az egyenlőség és viszonosság szabálya érvényesül.
Az ezt követő országszakadás s az Erdélyi Fejedelemség létrejöttének évtizedei megkönnyítették a reformáció terjedését. A reformáció a katolikus egyház hibáinak bírálatával és hibáira való reakcióként indult mozgalom volt.
Nyugat-Európában Luther Márton és Kálvin János indította el független vallási mozgalmát, aminek hamarosan Erdélyben is követői akadtak. A mozgalmak tagjait a pápasággal szembeni tiltakozás miatt („protestálás”) protestánsoknak nevezték. Ekkor alakul ki a kereszténységnek egy nagy ága, a protestantizmus. Erdélyben protestáns egyházak legismertebb felekezetei: a lutheránusok (evangélikusok), a reformátusok és az unitáriusok.
A szász lakosságú Brassóban Luther tanai Johannes Honterusnak köszönhetően terjedtek, aminek hatására a szászok megalapítják saját egyházi szervezetüket. A katolikus hitről áttérnek az evangélikus hitre. A latin helyett a német lesz a templomi szertartásuk nyelve.
Magyar nemzeti sajátosságnak számított a kálvinizmus 16-17. századi fejlődése, ami a katolikus Habsburgokkal való szembenállás jegyében terjedt. Főleg Kolozsváron és Tordán talál lelkes támogatókra. A kálvinista erdélyi fejedelmek és a magyar arisztokrácia támogatásának köszönhetően a magyarok nagy része a Székelyföldet leszámítva áttért a kálvinista hitre.
1568-ban, Európában először Erdélyben hirdetnek vallásszabadságot és nyilvánítják ki a katolikus, lutheránus, kálvinista és unitárius vallások egyenlőségét. Szerte a világban a ma is létező unitárius, baptista felekezeteknek Erdély az egyik őshazája. A Habsburgok rekatolizációs törekvései során a 18. században sokan visszatérnek a katolikus hitre.
Erdélyben a román lakosság vallásának a keleti szertartású ortodox hit számított. 1769-ben egy toleranciarendelettel Habsburg Mária Terézia elismeri az ortodox egyházat. Míg nyugaton a katolikus szertartások latinul folytak, addig az ortodox egyházakban a helyi nemzeti nyelveken tartották a szertartásokat. Az erdélyi román ortodox püspökség a szerb karlócai metropolita alá tartozott. 1864-ben sikerrel zárult a románok több évtizedes harca a karlócai szerb metropolita joghatósága ellen, aminek következtében kiváltak a szerb egyházszervezetből. A szebeni ortodox püspökséget 1865-ben érseki rangra emelték, ezzel létrejött az erdélyi önálló és autonóm román ortodox egyházi szervezet, Nagyszeben központtal.
1697-ben a Habsburg uralom nyomására a gyulafehérvári ortodox püspökség dönt a római egyházzal való egyesülésről, az Unióról. Az unióval elfogadják a Rómához való tartozást, amiért cserében megtarthatják keleti szertartásaikat, használhatják a Julianus-naptárt, és maguk választhatják püspöküket. Ennek a szerződésnek a hatására 1701-ben megalakul a görög-katolikus egyház. Sok román azért tér át a görög-katolikus vallásra, mert ebben népének felemelkedését és a nyugathoz való közeledését remélte. Az ortodoxok románok úgy tekintettek erre a lépésre, mint az igaz hit elárulására.
Erdélyben a románok fele-fele arányban voltak ortodox és görög-katolikus vallásúak a 17-18. században, de a későbbiekben sokan visszatérnek az ortodox hitre. A világháború előtt az erdélyi románság kétharmada volt ortodox hivő és egyharmada görög-katolikus, vagyis unitus vallású.
A második világháború után a kommunizmus hatalomra jutásával megkérdőjelezték a vallás- és lelkiismeret-szabadságot. A különböző egyházellenes intézkedések során államosítják a katolikusok, görög-katolikusok és protestánsok ingatlanjait, az ortodox vallás nemzeti vallás lesz.
A kommunizmus bukása után minden nemzetiség visszanyeri vallásszabadságát. 1989 után a görög katolikusok újjászervezik egyházukat, s Balázsfalva lesz a központi székhelyük.
Éghajlat
Erdély nyugati részén az éghajlat nedves kontinentális. A Kárpátok vonulatai között a medencékben pedig száraz kontinentális éghajlat jellemzo. Ez azt jelenti, hogy nyáron meleg van, a homérséklet elérheti akár a 35 Celsius fokot; télen pedig nagyon hideg, -20 Celsius fok alá is mehet a homéro higanyszála. Az évi középhomérséklet a síkságon 9-11°C, a dombvidékeken 6-9°C, a magashegységekben 0-2°C.
Domborzat
Erdély legalacsonyabb pontja Orsova mellett van (kb. 65 m tengerszint feletti magasságban). Nyugati részén síkvidék húzódik. Keletebbre az Erdélyi-szigethegység található. Változatos felépítésu hegyek alkotják és talán legszebb része a mészkobol álló Bihar-hegység. Az Erdélyi-szigethegységtol keletre az Erdélyi-medence található, amelyet a földtörténeti harmadidoszakban még tenger borított. Erre utalnak a gazdag kosó-, és földgáztelepek. Az Erdélyi-medencét keleten és délen a Kárpátok vonulata szegélyezi, keleten a Keleti-Kárpátok, délen a Déli-Kárpátok. A Keleti-kárpátokat négy, földtanilag eltéro vonulat alkotja. Nyugaton (legbelül) vulkanikus hegyek vannak - például a Kelemen-havasok, Görgényi-havasok és a Hargita -, amelyek a Kárpátok legfiatalabb hegyei. A második, legöregebb vonulat kristályos kozetekbol áll: pl. Radnai-havasok (2303 m), Gyergyói-havasok. A két külso vonulatot üledékes kozetek: mészko, homokko alkotják. Ide tartozik például a Csíki-havasok, Háromszéki-havasok, Brassói-havasok. Az egyes vonulatok közt tágas medencék vannak: Gyergyói-medence, Csíki-medence, Brassói-medence. A Déli-Kárpátok foként kristályos kozetekbol álló alpesi jellegu hegyek, formájuk orzi a legutóbbi jégkorszak nyomait: gleccservölgyek, kárfülkék, glaciális tavak jellemzik. Ide tartoznak a Fogarasi-havasok, Páreng, Retyezát. Erdély legmagasabb pontja a Moldoveanu csúcs a Fogarasi-havasokban.
Építészet
A 14. század az erdélyi városiasodás első nagy lendületének kora volt, ennek anyagi lehetőségei és művészi igényei virágoztatták ki az érett gótikát. Az erdélyi érett gótika legkiemelkedőbb építészeti alkotása a kolozsvári Szent Mihály-templom, amelyet a kassai dóm erőteljes hatása ihletett.
A szászföldi művészetnek köszönhetően a 14. század végén épülni kezdett és a 15. században befejeződött a gótikus építészet legkeletibb alkotása, a brassói Fekete-templom. A késői gótika szakaszához tartozik a szárnyas oltárok erdélyi elterjedése, ami szintén a Szászföldről indult hódításnak.
A 15-16. században a török veszélyek miatt a templomokat is megerősítik. Ekkor kapják erődített formájukat az Erdély határvonalán elhelyezkedő szász és székely templomok. A középkori katolikus templomok szentélyei mindig keletre néztek, s az északi falon nem voltak ablakok, mert azt tartották, hogy északról jön a sötétség.
A protestáns egyházak templomaikban elvetették a hagyományos katolikus díszítést: a freskókat és a szobrokat. A falakat lemeszelték, hogy visszatérjenek az egyszerűséghez és a tiszta felületekhez. A díszítés igénye itt is megmaradt, mellőzve a figurális festészetet. Elsősorban a padokat, karzatokat és a mennyezetet festették hagyományos növényvilággal.
A kazettás mennyezetek Erdélyben elsősorban protestáns templomok mennyezetét díszítik, de egy pár katolikus templomban is előfordul. A mennyezet festése a mennyország leképezése volt. A legtöbb templomban átlagosan egy mennyezet 50-100 kazettából áll.
A független Erdélyi Fejedelemség létrejötte után, a 16. század közepén bontakozott ki a helyi érett reneszánsz építészet. Ekkor épült ki a szabályos alaprajzú, új-olaszbástyás várak legnagyobb erdélyi emléke, a nagyváradi vár. Szabályos elrendezésű főúri várkastélyok épültek vagy bővültek (Alvinc, Bethlenszentmiklós), s ekkorra tehető a pártázatok erdélyi megjelenése (Gyulafehérvár, Várad, Gyergyószárhegy) is. Ekkor indult el Kalotaszegen és Székelyföldön a "virágos reneszánsz"-nak elnevezett stílusjelenség, amely a templomok faberendezéseinek és népies jellegű festett famennyezeteinek egész sorát hozta létre Erdélyből kiindulva (Magyarvalkó, Vista) az Alföld peremvidékén át a Dunántúlig (Magyarország). A 150 éves török uralom miatt szétesett ország szinte "konzerválta" a reneszánsz stílust. A folyamatos és szoros itáliai kapcsolat ellenére is közel félévszázados késéssel fogadta be az új stíluskorszakot, a barokkot.
A 18. században virágzik a barokk kultúra Erdélyben. Egyik kiemelkedő példája a szebeni Bruckenthal palota. A Kolozsvár főterét ékesítő Bánffy-palota alapkövét 1773-ban teszik le. A palota 1786-ban készült el és döntő stiláris befolyása volt a késõbbi erdélyi kastély- és házépítésre.
A 19. század végén és a 20. század fordulóján a szecesszió (Jugenstil) nagyon hamar elterjed az Osztrák-Magyar Monarchiában, mindenhol kapva egy kis helyi „fűszerezést”.
Növényi vagy geometrikus mintákra építő, hullámzó ornamentika figyelhető meg Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota épületén, s több nagyobb városban: Temesváron és Nagyváradon.
A kommunizmus ideje alatt a városokban jellegtelen, négyszögű tömbházak (blokkok) épültek, sokszor a belvárosok egységes képét is teljesen megbontva. Ceauşescu tervei között szerepelt a hagyományos falukép és falusi életforma lerombolása is. Szerencsére az 1989-es fordulat végett vetett a tervek megvalósításának.
A forradalom után a városokban elkezdődik a sétálóutcák kiépítése, és az épületek folyamatos felújítása, védetté nyilvánítása. A parkosításra, a zöld övezetekre és a városi bicikli utak kiépítésére nagyobb figyelmet fordítanak. A fejlődés hatására a városok forgalma megnövekedett, az utakon több autó közlekedik, s problémákat jelent a parkolás.
Gazdaság
Erdély domborzati adottságai változatos gazdálkodásra adtak lehetőséget.
A középkorban Erdély művelhető területének majdnem fele volt erdő, egynegyede legelő és csak egynegyede szántóföld. A hatalmas erdőségek mellett a tavak, mocsarak, ingoványok is nagy térségeket borítottak el a Mezőségen, illetve a Partiumban: a Tisza és a Kőrösök árterületén és vízgyűjtőjén. Az erdélyi társadalom agrártársadalom volt, főleg mezőgazdaságból és állattenyésztésből élt.
Kevés volt a mezőgazdaságilag jól kihasználható, a földművelésre alkalmas terület Erdélyben. A tények azonban azt mutatják, hogy ennek ellenére nyugodt, békességes időkben, ha a természeti csapás is elkerülte az országot, Erdély népei megtermelték nemcsak a saját maguk számára szükséges gabonát, de még eladásra is jutott belőle a szomszédos országok számára.
A mezőgazdasági területek alig több mint 2%-án termeltek szőlőt, mégis Erdély jelentős bortermelő vidéknek számított, élen a szász borkészítőkkel.
A fejedelmi Erdélyt a gabonatermesztés mellett az állatállomány gazdagsága jellemezte. A havasi legelőket nagy szarvasmarhacsordák, juhnyájak népesítették be és híre volt a fejedelmek fogarasi és ebesfalvi ménesének.
A középkorban a só- és aranybányászat tette híressé Erdélyt. A 14. század második negyedében az erdélyi és felvidéki (ma Szlovákia része) bányákból került ki az egész Európában bányászott arany több mint háromnegyed része.
Az erdélyi ipar e korban még alapvetően céhes rendszerű volt, amelyet a parasztnép háziipara egészít ki. De maga a városi iparos is csak részben él iparából, részben pedig földjéből, kertjéből, szőlőjéből.
A török hódoltság után, a 18. századtól kezdődően a hagyományos aranybányászat fokozatosan vesztett hajdani fényéből, noha 1849 után is Erdély és Felvidék (ma Szlovákia része) adta a birodalom aranyának több mint 60%-át. Erdély megmarad agrártermelő országnak. A mocsaras területeket lecsapolják, s az ugaron hagyott földeket hasznosítják. A gabonaipar fejlődésének következtében virágzásnak indul a malomipar is.
A rengeteg erdő a fafeldolgozó ipar megteremtéséhez biztosított nyersanyagot, de a közlekedési nehézségek sokáig ezt is akadályozták.
A 19. század második felétől fejlődik a szénbányászat és a vaskohászat, főleg a külföldi pénzforrásoknak köszönhetően. Jelentős vaskohászat volt a Resica völgyében. A szénbányászat a Petrozsény völgyében volt a legtermékenyebb. Ezen gazdasági fejlődés következtében épülnek az erdélyi vasúthálózat fővonalai, ami a későbbi vasúthálózat gerincét alkotja.
A gabona, főleg a tavaszi gabonafélék jelentősek voltak a Mezőségen és Háromszéken, de csak a gazdaságosság szintjén, mivel akkoriban jelentősen esett a gabona ára. Román vidékeken főleg kukoricát vetettek, amit takarmánynak és szeszfőzésre használtak. Országosan jelentős arányban termesztettek burgonyát Csíkban, ahol a jó termőföldnek köszönhetően fejlett kultúrája alakult ki.
A 19. század hatvanas éveitől a Szilágyság és Arad-Hegyalja szőlői a vörösboraik által lettek híresek.
A második világháború után a földeket államosították, s létrehozták a termelési szövetkezeteket, megszűntek a magántulajdonok. A mezőgazdaság csak mérsékelten fejlődött Erdély területén.
A kommunizmus ideje alatt megkezdődött az erőltetett ütemű iparosítás, aminek következtében a foglalkozások összetétele is megváltozott: a parasztság jelentős részéből munkás lett. A kommunizmus időszakában Közép-Erdély termelte a romániai villamos energia 25%-át, s lett az egyik legfejlettebb ipari központja. Az erdélyi medence keleti és déli részén viszont a természeti adottságok miatt elsősorban a fa-, textil-, élelmiszer- és építőanyag-ipar fejlődött.
A kommunizmus után a szövetkezeteket felszámolják, s az elkobzott földeket és erdőket visszaigényelhetik a tulajdonosaik vagy leszármazottaik. Manapság sok kis felaprózott földterület jellemző az erdélyi mezőgazdaságra. Nagybirtokok csak néhol alakultak ki. Az erdők is visszakerültek magántulajdonba és a közbirtokosságokhoz. Ennek hatására Erdély keleti részén, Székelyföldön a faipar fejlődött.
A forradalom után sok gyár zárta be kapuit, s küldte el dolgozóit. A ’90-es éveket az infláció, s a munkanélküliség jellemezte. A ’90-es évek végén stabilizálódik a gazdaság, privatizálják az állami vagyont, s lassú stagnálás után a gazdaság elindul a fejlődés útján.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás után Románia folyamatos gazdasági fejlődést mutat, s jó befektetési területnek számít a kedvező adótörvények miatt.
A turizmus az egyik legdinamikusabban fejlődő szolgáltatói ágazat. A WTTC előrejelzései szerint a romániai, s ezen belül az erdélyi turizmus évi 6-7%-os fejlődést fog mutatni 2017-ig.
Gasztronómia
Az itt élő nemzetiségek ételeinek íz-világa az idők folyamán keveredett, sokat átvettek egymás hagyományaiból. Az erdélyi ember megkóstolja a szomszédja főztét, átvesz recepteket tőle, de megkülönbözteti a sajátját a másikétól. Ez tette sokszínűvé az erdélyi konyhát.
Ami a felhasznált gyümölcsöket és zöldségeket illeti, az erdélyi konyha követte az évszakok váltakozását. Az erdélyi ember megtartotta az étkezés tiszteletét, nem holmi élvezetből, hanem mert becsülte a természetet, ami sokféleséggel áldotta meg konyháját és kamráját.
A magyar, székely, szász vagy román konyha között nincs igazán észrevehető különbség. Nagyjából ugyanazokat a jellegzetes ételeket készítik Erdély egész területén, és mindegyik itt élő népcsoport a saját specialitásának tekinti.
Az erdélyi konyha jellegzetességei három gondolat mentén foglalhatóak össze:
Fűszerek:
Az erdélyi konyha sok kiváló fűszert használ, ami máshol egzotikus fűszernek számít. A friss tárkony, csombor, kömény, lestyán a hétköznapok konyhájának fűszere, ami elősegíti, hogy szóhoz juthasson az alapanyag.
Ötletesség:
Amit lehet, az erdélyiek házilag készítenek a maguk két kezével. Savanyúságokat, lekvárokat, tárkony-, alma-, körteecetet, savanyú káposztát, paradicsomlevet tesznek el télire. Egyes helyeken a héjában főtt pityóka levét nem öntik el, hanem juhtúróval ízesítik, s levesként fogyasztják.
Éléskamra:
Sok húst tesznek el télire, amit a későbbiekben zöldségekkel frissítve fogyasztanak. Hagyományosnak számít a disznóölés, ami során a disznó minden részét megtisztítva felhasználják. Így lesz a kolbász, véres hurka, májas, disznófősajt, s így kerül füstölésre a szalonna és a sonka.
Télen több húst és savanyított ételt fogyasztanak, míg tavasszal és nyáron zöldség és gyümölcs alapú ételek vannak terítéken. Alig akad olyan növény: fű, fa, virág, ami az erdélyi konyhában ne fordulna elő. Erdély gyümölcstermő vidék: eper-, egres-, meggy- és szilvalevesek sokféle készítési módjával találkozhatunk.
A magyar konyha a levesekhez, mártásokhoz rántást (olajban pirított hagyma és liszt) vagy habarást (liszt és tejföl) használ sűrítésnek. A román konyha nem szereti a sűrítést. Párolt zöldségeit és a húst bő lében teszi oda főni, majd ciberével savanyítja. A magyar konyha fő kalóriaforrása a disznózsír, a román konyháé az étolaj.
Az örmények hagyományos ünnepein a klasszikus ángáds-ábur, azaz az örmény fülleves került a tányérokba, amit a bonyolult eljárással készült churut tesz pikáns-savanyún egyedivé.
Zsidók fogyasztottak sóskalevest, céklalevest, káposztalevest, csihánylevest, salátalevest, ami nagyon elterjedt az erdélyi konyhában is. Egyszerűségükben nagyon finom és könnyű ételeknek számítanak.
A fő fogások között különlegességnek számít a kukoricadarából készült puliszka, aminek főzési, sütési mesterei igazából a román pásztorok, de ugyanígy a gyimesi csángók, akik teljes hétköznapi és ünnepi étrendet tudnak összeállítani belőle tejjel és különféle tejtermékkel. Éttermi étlapokon tejfölös, tehéntúrós puliszka, vagy juhtúrós puliszka néven található, vagy köretként marhapörköltek és csirkepaprikások mellé fogyasztják.
A Felső-Maros mentén és Csíkban a hegyi pisztrángot roston sülve vagy „bundába” csomagolva olajban sütve készítenek el, amit fokhagyma lével (román neve szerint: mujdei) fogyasztanak.
Ősszel, amikor a szilva beérett, gyakori a fahéjas porcukorral megszórt szilvás gombóc.
A román és a magyar konyhának egyaránt specialitása a töltött káposzta, románul sărmăluţă.
A kolozsvári rakott káposzta Erdély egyik legpatinásabb fogása, 1620-ban keltezték legrégebbről fennmaradt receptjét. Amennyiben ezek közül a receptek közül találkozik valamelyikkel, feltétlenül kóstolja meg.
A kürtöskalács, változatos ízeinek köszönhetően jó desszertnek számít az étkezés után. Elterjedt a palacsinta fogyasztása is, amit csokival és különböző lekvárokkal töltenek meg.
Amennyiben kirándulást terveznek a természetbe, akkor vigyenek egy darab szalonnát és házikenyeret magukkal, mert tűz mellett a szalonna zsírja kenyérre csepegtetve kihagyhatatlan. Az erdélyiek még sok helyen búbos kemencében sütik a kenyeret, amit vert kenyérnek vagy pityókás kenyérnek hívnak. A „vert kenyér” onnan kapta a nevét, hogy a kemencében a kenyér kérge szenesre sül, amit utána késsel (fakés) levernek. A „pityókás kenyér” elnevezés abból ered, hogy pityókát (burgonyát) tettek a kenyérmasszába, s ezzel tömöttebbé tették. Az így készült kenyér egy hónapig is elállt, megőrizve ízét és frissességét. Manapság a boltban is lehet házi kenyeret vásárolni.
Borok
Mindenféle főétkezés mellé, de esti tábortüzek mellé is bő borkínálat csábítja a maradó vendéget. Erdély jó bortermelő vidéknek számított a középkor folyamán is. A 19. század végén a filoxéra járvány rengeteg ültetvényt tönkretett, majd a kommunizmus ideje alatt egyes borvidékek lepusztultak. A kommunizmus bukása után az erdélyi borvidék reneszánszát éli.
A szőlőfajták közül említésre méltó a Kadarka, Olaszrizling, Királyleányka, Leányka (az utóbbi kettő egyébként erdélyi eredetű ősi magyar szőlőfajta). A világfajták közül a Tramini, a Muscat Ottonel, Sauvignon Blanc és a vörösek közül a Cabernet Sauvignon és a Merlot emelkedik ki.
Erdélyben manapság 4 borvidéket különböztetünk meg: a bánátit, máramarosit, partiumit és a Király-hágón túl az egységes erdélyi borvidéket.
Adottságok tekintetében a régi magyar borvidékeket két részre oszthatjuk. Az Erdélyi-medencében átlagosan 400 m tengerszint feletti magasság jellemző, kissé hűvösebb, csapadékosabb klíma uralkodik, mint nyugaton, a telek pedig zordabbak. Hasonló a helyzet a Máramarosi borvidéken is. Ennek megfelelően az itteni fehérborok élénkebb savúak és általában intenzív gyümölcsösséget produkálnak. Az Erdélyi-medencétől nyugatra a bánáti, partiumi területeken lényegében a kelet-magyarországihoz hasonló klímaviszonyok uralkodnak. A napsütéses órák száma magas, ez különösen a Bánátban és Arad környékén meghaladja a 2000 órát évente, így itt a borok már kevesebb savat tartalmaznak, alkoholtartalmuk viszont magasabb.
A ’90-es évek közepétől virágzásnak indult a ménesi borvidék, a Wine Princess borászat Kadarkája és a Pinot Noir-ja rendkívüli illatvilágával tudja mosolygóssá tenni az embert. A Kadarka szőlőfajtát a törökök elől menekülő délszlávok hozták be Arad-Hegyaljára. A Wine Princess 2002-es Kadarkájában az aszalt szilva illata dominál, lekváros íze, bársonyos, az egész szájat betöltő tanninjai többszöri visszakóstolásra ösztönöznek bennünket.
Jó bortermelő vidéknek számít a Küküllő-vidéke: Zsidvei és Enyed borai régi idők savasabb borait idézik.
Temesvár mellett található a Recaş pincészet. 2008-ban a Recaş Chardonnay Sole Aranydíjat nyert Franciaországban a Chardonnay versenyben.
Sörök
Erdélyben hagyománya van a sörgyártásnak is. A legtöbben az olcsónak számító, jó minőségű helyi söröket isszák. Kiemelkedő helyi sörök a Ciuc, Timişoreana, Ursus. Külföldi söröket is nagyszámban találni a pubokban és minden szórakozóhelyen.
Pálinka
Erdélyben az erős italoknak hagyományuk van. A jó minőségű házi gyümölcspárlatok olykor elérik a 60%-os alkoholtartalmat. Érdemes falun meglátogatni egy pálinkafőzőt, s végigkóstolni több gyümölcspálinkát.