Ez az udvarteres-udvarutcás települési rendszer egykor több erdélyi kézműiparos városnak volt a sajátossága, kialakulása a foglalkozással, a kézműiparos polgárság életmódjával és a székely örökösödési törvénnyel függ össze.
Kézdivásárhely nem volt erődített város. Központjából öt irányba ágaztak ki utak. Erre a kezdeti úthálózatra épült rá az udvarterek első, majd második gyűrűje. A 19. század katonai felmérés térképei, a maival nagyjából megegyező, teljesen kialakult településszerkezetet mutatnak.
Az udvarterek hajdanán egy-egy család nevét viselték. Napjainkban 71 udvartér maradt meg, változatlan formában. Bővebben...

A Vigadó volt Kézdivásárhelynek a bálterme, központi étterme és kávéháza. A kézdivásárhelyiek „dúvadónak” csúfolták a külsőre impozáns, díszes mulatóhelyet, amelynek építésekor a takarékosság a stabilitás kárát okozta. Az úgynevezett nagyterem mennyezete és padlózata  – az olcsóság miatt – vas helyett fából készült. Átalakításokat mégsem végeztek, fenyőgerendákkal dúcolták alá a mennyezetet, és az 1910-es évek után elrendelték, hogy minden mulatság előtt teherpróbát kell tartani a padláson. Egyszer, egy diákbál előtt, tartottak ilyen teherpróbát, ami után az volt a verdiktum: - „Billeg, de… nem recseg. Ne féljetek, kibírja ez.” Bővebben...

Kézdivásárhelyen a ma is álló legrégibb épületek a 18. század elején épültek, barokk és klasszicista stílusban. 1834-ben, amikor a nagy tűzvész a város kétharmadát megsemmisítette, és a főtér házai is nagyrészt elpusztultak. A mostani látható házak a 19. század második felében és a 20. század elején épültek. 
A főtér épületei boltként és lakóházként egyaránt szolgáltak, földszintjükön bolt vagy műhely helyezkedett el a térrel közvetlen kapcsolatban, az emeleten pedig az iparosok és kereskedők laktak. Bővebben...

Kézdivásárhelyen, az 1930-as évekre visszatekintő előzmények után, 1972-ben a Székely Nemzeti Múzeum részlegeként nyílt meg a Céhtörténeti Múzeum. A múzeum céhes- és kézművesipari-, helytörténeti- és 1848-49- és a babaméretű népviseleti kiállítással, valamint az önkéntes tűzoltók emlékanyagával csalogatja látogatóit.  Bővebben...

A Kaszinó a város életének központja volt. A Kaszinó szervezését Pap István református lelkész kezdeményezte. Ő javasolta, hogy egy olyan hajlékot teremtsenek, ahol a polgártársak összegyűlve mindennemű egyházi és világi ügyet megbeszélhetnek. 1842-ben tartották azt a gyűlést, amelyen elhatározták a Kaszinó megalakítását.
Bem nagyra értékelte a kézdivásárhelyiek 1848-49-es szabadságharcban tanúsított hősiességét, ezért a Debrecenből hozott tábori nyomdát a kézdivásárhelyieknek adományozta. Ezt a Kaszinó székházában helyezték el, itt nyomtatták Háromszék első lapját, a Székely Hírmondót 1849-ben. Bővebben...