Temesvár a Nagy-Magyar Alföld délkeleti részén fekszik, 84 és 95 méter magasan az Adriai tenger szintje felett, a Béga folyó két partján.

A források szerint a temesvári vár II. Endre király 1212–es adománylevelében szerepel először mint királyi vár, “Castrum Regium”.  A 14. században, Temesvár rövid ideig, a királyi Magyarország központja és fővárosa, mivel ide, a mocsaraktól védett helyen levő várba helyezi székhelyét  1315-1323 között I. Károly Róbert. 

1514–ben Dózsa parasztseregét Temesvár falai alatt veri szét Szapolyai János erdélyi vajda, később egy mocsaras területen Dózsa Györgyöt harcosai előtt tüzes trónon égetik meg.

1552. júliusába a török seregek elfoglalják a várat és 164 évig uralmuk alatt tartják, jóval hosszabb ideig, mind más részeket a történelmi Magyarország területén. Csupán 1716–ban sikerül a Habsburgoknak Szavoyai Jenő vezetésével a várat visszafoglalniuk.

Temesvár a történelem során kilenc ostromot állt ki, de harcban egyszer sem sikerült elfoglalni. Például Losonczy István, az utolsó magyar várkapitány is szerződéssel adta át a túlerőben levő oszmánoknak. Ne felejtsük el, hogy Buda vára már 1541-ben elesett, Temesvár pedig 1552-ig tartotta magát. A túlerő szorításában Losonczy végül arra kényszerült, hogy feladja a várat, de szerződésben kikötötte, hogy seregével és a várlakókkal elvonulhat a közelben levő Lippa és Solymos várába. Az oszmánok ezt nem tartották be, és lemészárolták őket. 164 esztendővel később, 1716-ban Szavoyai Jenő egyezett meg a várat ugyancsak tartani akaró törökökkel, hogy szabad elvonulást enged nekik. A török helyőrség és az itteni török lakosság, illetve a velük tartó kurucok ezer szekéren elhagyhatták Temesvárt, és az innen mintegy hatvan kilométerre levő Versecre vonulhattak. Az osztrákok lovagiasabbak voltak, és nem bántották az elvonulókat.

1719–ben  a Habsburgok megkezdik a térség betelepítését, a török elnyomás alatt a térség szinte teljesen lakatlanná vált. Többnyire németek telepedtek le a Monarchia különböző vidékeiről érkezve, de jöttek csehek, szlovákok, horvátok, de még olaszok, franciák és spanyolok is. Magyaroknak 1730–tól engedik meg a letelepedést, kezdetben csak római katolikusoknak.

1848. március 18.–án a forradalom híre eléri Temesvárt is, de a magyar csapatok, Bem vezetésével csak 1849. április 26.–án mutatkoznak a város körül, minek következtében bezárják a városkapukat. Május 14.–én kezdődött meg Vécsey tábornok vezetésével a vár 107 napos, sikertelen ostroma, amely augusztus 10.–én fejeződött be, amikor megérkezett a vár alá az osztrák felmentő sereg.

A forradalom leverése után Temesvár a “Szerb Vajdaság és Temesi Bánság” koronatartomány közigazgatási központja lesz. 1860-ban ismét Magyarországhoz csatolják, ezután megindul a város gyors fejlődése.

Furcsa már maga a város neve is, hiszen jelenlegi területén a Béga-csatorna folyik keresztül. Valamikor ez az egész tájegység hatalmas mocsárvilág volt, és a két folyóvíz, a Béga-csatorna, illetve az ide jelenleg tíz kilométerre folyó Temes egységes vízrendszert alkotott. A középkorban ezt a területet még Temesköznek hívták. Ez a mocsárvilág jelentette az egykori Temesvár erősségét, a várfalakat ugyanis kizárólag a csapásokat, gázlókat jól ismerő emberek tudták megközelíteni. Maga Dózsa György is, amikor meg akarta ostromolni a várat, arra készült, hogy a vízfolyást elterelje a várfalak mellől, hogy egyáltalán közel tudjon férkőzni hozzájuk.

Ez a mocsaras vidék ugyanakkor sok szempontból hátrányt is jelentett a településnek. A régi város, azaz a 18–19. századi épületeinek jelentős része még fa-cölöpökre épült. Ezek a facölöpök addig, amíg a talajvíz szintje magas volt, és vízben álltak, nem is okoztak problémát. A város növekedésével és átépítésével azonban a talajvíz szintje a város több részén lecsökkent, mire ezek a cölöpök elkezdtek korhadni, engedni. Temesvár belvárosában már látható néhány megroggyant, vagy éppen rommá omlott ház, mert nagyon nehéz megfogni a talajt a régi épületek alatt. A mocsarakat az osztrákok tüntették el még a 18. században azáltal, hogy megásták a Béga-csatornát, és szabályozták a helység vízrendszerét.

Temesvár kétszeresen tervezett város. Amikor az osztrákok 1716-ban kiűzték innen a törököket, lebontottak mindent, ami a régi időkből származott, a középkori várat, a törökkori építményeket, és alapjaikon új, mérnökök által tervezett várost építettek. Ezért az Óvárosban az utcák, a terek mértani pontossággal szabályozottak. A 19. század utolsó évtizedében ugyancsak mérnökök dolgozták ki a városrendezési terveket az akkori várterület megmaradt a város szívének, majd ezt sugár- és körutak rendszerével kötötték össze a közben kialakult külvárosokkal.

1909-ben helyezték üzembe Temesvár Gyárvárosi negyedében a távolról egy lovagvárhoz hasonlító vízművet. Az új épület megépítésével felszámolták a kerületen átfolyó lévő Béga folyó számos mellékágát, valamint a nagykiterjedésű, vizenyős és lápos területeket.

Az 1918–as népszámlálás alapján a város 76.000 lakosából 56% magyar, 27% pedig német nemzetiségű volt. Az I. világháború után először szerb csapatok szállják meg a várost, majd 1919. augusztus 3.–án román csapatok vonulnak be a Temesvárra.

A kialakított városképet a két világháború között, sőt a szocializmus első évtizedeiben is tiszteletben tartották, ezért szokták Temesvárra azt mondani, hogy Románia legurbánusabb, legvárosiasabb városa. A sugárutak, a terek tágasak, még a Ceauşescu-diktatúra idején divatozó nagy bontások, városrombolások idején is viszonylag kevés épület esett áldozatul, leaglábbis a régi városrészekben.